Mint most már évek óta, az idei olvasmány lista is hosszúra növesztette a lábkörmeit, de sajnos így az év végére (és már pár száz oldallal azon is túl) csak mennyiségben közelíti meg a 2010-es fantasztikus Salinger-érát, aminek gyászos következménye, hogy többször is megtörtént az, ami eddig igen ritkán: három kötet is szerepel amin nem tudtam keresztül rágni magam. 2011-re nem mondanám, hogy az utolsó sorig minden megérte.
De ím lőn, greatest hits '11
Legkedvesebb nöi szereplő: Marišká (Bohumil Hrabal - Sörgyári capriccio)
Legkedvesebb férfi szereplő: Esti Kornél (Kosztolányi Dezső - Esti Kornél) és Charlie (Stephen Chbosky - The perks of being a wallflower)
Legjobb kötelező olvasmány: Mario Vargas Llosa - A beszélő
Legjobb kölcsönkönyv: Erlend Loe - Doppler
Legjobb magyar: Tóth Krisztina.
Legjobb tudományos: Clifford Geertz - Az értelmezés hatalma (amit sok év után sikerült hiánytalanul magamévá tenni az eddigi szörnyen rapszodikus Geertz olvasási szokásaim helyett, egy végül kútba esett kósza felvételi terv miatt)
És az év legjobb könyve:
Jonathan Safran Foer - Rém hangosan és irtó közel
.JPG){kind=small}
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.