"háttérben tó..

..esetleg tenger"

Azzal a klisével kell élnem, hogy vizijáték: jól csinálod. Az ágyúval halált megvető bátorsággal szembenéző négyéves szerint Alfréd. Alfréd, többszörös fogalmi tévedésben. Bár földrajzi ismereteim szerteágazónak épp nem nevezhetőek eddig meggyőződéssel állítottam minden turistának, hogy itt utoljára csak a földtörténeti akármelyik korban volt tenger, most felvetődik, hogy a kőbe ágyazott csigaminták mellett Alfréd is valami korai sósvízparti lakos leszármazottja lehet. Amikor egy ilyen parkolt le mellettem miközben békésen pacsáltam a talpaimmal egy tetemes méretű állóvízben akkor egyetlen pillanatra értelmet nyert miért van a városban egy Fregatt elnevezésű vendéglátóipari egység.

Manókapitány árnyékában olvastam el Jack Kerouac A tenger c. zárójelentését tulajdon őrületéről, majdnem olyan élmény volt, akárha a Baricco biblia A tenger gyomra c. fejezetét próbálná meg az ember épelmével végigolvasni egy viharnapon. Alfréd tényleges parkolásban volt, annyira, hogy egy óvatos pillanatban én is áttornásztam magam a korláton mert a négyéveséhez hasonló rettenthetlen kalandor lelkem húsz oldal hánytató hullámzás után tengeribetegség ellen tengerre vágyott (a valódi ok: soha többé nem mertem volna Alberdee szemébe nézni ha egy egyedül hagyott minden bizonnyal földtörténeti hadihajó mellett csakúgy elsétálok.) Az Alfrédon tett látogatásom során a legénység egyetlen tagjával sem sikerült kontaktust teremtenem így gyér hajózási ismereteim (árbóc, vitorla, a tatot már inkább a hajó fenekének hívom) sajnos nem gyarapodtak számottevően. Persze Taksony biztos pártolta volna, hogyha elkötjük és az Által-éren át egészen az Adriáig hajózunk. De elbaltáztam az egyetlen esélyét arra, hogy kalózkapitányi kalapot húzzon a szárazföldi patkány üstökére valahol akkor, mikor farkasszemet néztem az Alfrédot a korláthoz rögzítő hajócsomóval.